2012. május 6., vasárnap

* Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba. Lassan közelit és puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép,nyakon csókol,a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja,hogy idő kell a vágyhoz. Megvárja szépen,míg megszűnik körülöttünk a világ és csak őt látjuk,már csak azt akarjuk. Nem elveszi,hanem odaadjuk. Nem eltűrjük,hanem befogadjuk. Az igazi ölelés visszafogott. Úgy kúszik végig a testen,mint a napfény. Lassan és puhán,időt hagyva a vágynak,hogy növekedjék. Nem kell hozzá más,csak egy férfi,aki szeretni tud,s egy nő,aki hagyja,hogy szeressék. ♥ : ) *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.