Erősnek kell lennem de minden összedőlt már alattam
A világnak jo éjszakát nekem elég feladtam
Emlékszem az első szóra amit nekem címeztél 
Egy egyszerű történetet bonyolítottál és hímeztél
A naplómban már megint, egy új fejezett kezdődött
Egy ismeretséggel mi kettőnk között fűződött
Az arcomon az izzadság a szememben a bámulat
Remegett a térdem és kerülgetett az ájulat
Egy örvény ami lehúz s' vele a mélybe ránt a fájdalom
Sírunk együtt az egykor összefűzött szálakon
Még hallom a hangod a telefonban ahogy azt üzened szeretlek
Mindent elások a múltban de téged el nem temetlek
Sajnálom hogy rosszul léptem nem tudom hol hibáztam
Sajnálom hogy szerettelek pedig nagyon vigyáztam
Rád és magamra kettőnk gyönyörű kincsére
Egy csodás lakat zárának egyetlen bilincsére..